Mindenki számára megnyugtató lenne az a tudat, azzal a gondolattal kezdeni élni az életet, hogy mindenki számára létezik egy lelkitárs.
Hogy eljön az a pillanat, amikor minden düh, csalódás, bocsánatkérés és megbocsátás, a hovatartozás élménye értelmet nyer.
Jól hangzik, de sok mindenről maradnánk le.

Lemaradnánk minden pillanatról, amely ahhoz az úthoz vezet, hogy felismerjük, mennyi szeretet lakozik bennünk, és hogy mindig a szeretetet választjuk önmagunkban.
Mindig őt keresnénk mindenben, anélkül, hogy észrevennénk, kik azok, akikkel találkoznunk kell az úton ahhoz, hogy eljussunk legtisztább énünkhöz azáltal, hogy intuitív módon kapcsolódunk.
Hogy eljussunk valakihez, valakikhez, aki már tiszta fényünkben lát és érez minket, feltétel nélkül szeret.

A buddhizmus nagy hangsúlyt fektet ezekre a kapcsolódásokra, mint karmikus kapcsolatok.

A karmikus kapcsolatok a buddhizmusban olyan emberi kötelékek, amelyek a múltbeli tetteink és kapcsolataink eredményeként jönnek létre,
és céljuk, hogy tanuljunk és fejlődjünk általuk.
Lehetnek ezek szeretetteljes, de olykor fájdalmas kapcsolódások is.

Honnan tudom, hogy karmikus-e egy kapcsolat?
A karmikus kapcsoltok felismerése nem könnyű feladat, viszont, ha figyelmesek vagyunk és a megérzéseinkre hagyatkozunk akkor jelez számunkra
az univerzum.
Ezek a kapcsolódások intenzívek, mélyek és érzelmi kötelékkel rendelkeznek, már az első találkozás alkalmával.
Magába hordozzák a belső folyamatot és tükröt állítanak elénk, minták és sémák által.
Néha pedig onnan, hogy villámcsapás szerűen jön, akkor amikor nem számítasz rá.
Magába hordozzák az elengedés, a megbocsátás a spirituális kötelék érzelmét.
Az életünk során minden pillanatban ott van a lehetőség számunkra a szeretet felismerésére és kifejezésére önmagunk és mások felé egyaránt.

A lelki utunk során valóban elengedhetetlen, hogy megtanuljuk az önmagunkban rejlő szeretetet megtapasztalni és kifejezni.
És igen, ha néha fáj is, és jelen van a dukkha, azaz a szenvedés, mint alapvető emberi lételem, fontos, hogy az emberekkel való találkozások és kapcsolódások segítenek minket abban, hogy közelebb kerüljünk legtisztább önmagunkhoz és megtaláljuk a kapcsolódást másokkal.
El kell fogadni azt, hogy nem minden kapcsolódás tart örökké, legyen szó barátságról, szerelemről vagy túlmutató emberi kapcsolatokról.

Buddha filozófiájának központi eleme a szenvedés, és azért fáj nekünk annyira, amikor véget ér egy kapcsolódás, mert a vágy és a ragaszkodás az, ami jelenünkben felülír mindent, a tudatot is.
A buddhizmus filozófiája valóban értékes megközelítést nyújt ebben a témában, hiszen a karmikus kapcsolatokra való összpontosítás segíthet abban, hogy jobban megértsük az életünkben zajló folyamatokat és fejlődjünk szellemileg.
Hogy gyógyítsuk önmagunkat, a szívünket és lelkünket egyaránt.

Fontos megérteni az összefüggéseket a szeretet, a szenvedés és a kapcsolódások között.
Az elfogadás, a vágyaktól való szabadulás és a ragaszkodás csökkentése valóban kulcsfontosságú lépések az önismeret és a lelki fejlődés útján.
Az időszakos kapcsolatok véget érése fájdalmas lehet, de a buddhizmus tanítása segíthet abban, hogy meglássuk ezeknek az élményeknek a nagyobb képét és tanuljunk belőlük.

Én is tudom, átéltem, hogy milyen az, amikor a vágy és a ragaszkodás kétséget szül bennünk, azt érezzük, nem vagyunk elég jók, és ezt el is hitetjük önmagunkkal.
Azt érezzük, nem vagyunk méltóak a szeretetre, csak azért, mert nem saját minőségünkben látjuk önmagunkat, hanem valaki más által.

Számomra mindig a tiszta és egyenes úton való kapcsolódás okozott mély érzéseket.
Igyekeztem mindig feltétel nélkül, szeretettel fordulni ahhoz, akivel éreztem, kapcsolódnom kell.
Sokat küzdöttem egy barátságban, mert úgy éreztem, hogy a másik fél állandó megerősítést keres másoktól ahhoz, hogy értékesnek érezze önmagát.
De volt olyan is, amikor egy példaképként tekintett tanítóm saját magasztosítása miatt alábecsült másokat, közötte engem is, és ez általa korábban kialakított pozitív képemet összetörte.

És persze évekre zárt be annak a tudata, hogy bármennyire is szeretsz valakit, el kell fogadni a tényt, hogy ő nem így érez irántad.
Volt olyan is amikor gyötört a gondolat, hogy az, aki kivált belőlem gyengéd érzelmeket nem tartott ott az életében, ahol én jártam.
Fontos felismerni és elfogadni ezeket az érzéseket, valamint megérteni, hogy önmagunk értéke és méltósága nem függ mások véleményétől vagy elvárásaitól.
Fontos felismerni azt, hogy ami nekünk jó az nem biztos, hogy másnak is az.
De a legnagyobb tanítás, amit idáig kaptam, talán az, hogy senkit nem tudsz megmenteni és nem is kell.
Mindenkinek a saját karmájával kell szembenéznie.

Feltétel nélkülinek kell lennie a kapcsolódásnak, és ha mégsem az, akkor véget kell vetni neki.
A belső békesség elérhetővé válik, és segít abban, hogy ne ragaszkodjunk külső visszajelzésekhez a saját értékünk megerősítéséért.

Fel kell ismerni és kívülről megtekinteni, hogy az életünkben levő kapcsolatok milyen hatást gyakorolnak ránk, mennyire tiszták és milyen minőségűek.
Ha valahol vagy valaki mellett nem érzed jól magad, véget kell vetni neki és lezárni.
Ha már megtörtént a lezárás, akkor pedig nem haragudni rá örökké, hanem megfigyelni, mit is tanított ő és a kapcsolódásotok ebben az életben neked.

Amiben biztos lettem, hogy nem szabad engedni, hogy kössenek minket és mi se kössünk.

Ne vágyj olyanok elismerésére, szeretetére, akiket egyébként feltételekhez kötsz, mert ez a biztos jele annak, hogy nem a saját középpontodban élsz, hanem egy kívülről magadba vetített ideának, egy rendszernek vagy részese, amely kizárólagosan a hovatartozás élményét elvárásokkal tele próbálja azonosítani a szeretettel és az elismeréssel.
Ekkor pedig nem a saját életedet éled, hanem másokét. A szenvedés nem szűnik meg, hanem folytonos vágyat és ragaszkodást teremt, amelyben nem a saját valóságod éled és csak bolyongva keresed önmagad.

Az újabb és újabb kapcsolódások tükröződnek majd vissza, és ha sokáig vágysz olyanok elismerésére, akiket egyébként feltételekhez kötsz.  
Egy idő után nem fog zavarni, hogy az ő minőségükben éled az életed és nem próbálsz meg önmagad legjobb verziója lenni.

A felébredés minden pillanatban lehetséges, hiszen a jelen pillanat fontossága az, ami csak igazán számít.
És ha elég éber vagy, a karma úgy hat majd rád, hogy minden pillanatot tisztán és ítéletmentesen fogsz megélni.
A szeretet pedig spirálként vesz majd körül téged, melynek rezgései alkotják meg a saját világod, melyben nyitottsággal, elfogadással mélyen tudod majd megélni a kapcsolódás minden aspektuást nem csak másokkal, hanem önmagaddal szemben is.