A Nyepi a belső megtisztulás, az elmélkedés és a világ rendjének helyreállítása miatt történik.

Mert van valami különleges, valami megmagyarázhatatlan abban, ahogyan összekapcsolódnak azok a láthatatlan szálak, amelyek az életünk történéseit alakítják.
Néha fájdalmasan szorosra fonódnak, máskor gyengéden engednek lélegezni.
És mi csak később értjük meg, hogy minden találkozás, minden döntés, minden érzés, egy nagyobb történet része volt.
Ilyenkor ül rá a csend a válladra, és terít be teljesen.
Minden a csendben történik. A megértést is ott találod.
Ebben a csendben van lehetőséged felismerni, hogyan alakul az életed körforgása, újra és újra.
Hullámként tör rád a felismerés, hogy a szíved most is a szeretet nyelvén beszél.
De van, amikor egy másik nyelven él, zavarodottan, talán még gyógyulatlan részein keresztül.
Megérkezik a válasz, anélkül, hogy kérdezni tudnál.
Mert ott van benned valami, amit még nem tudsz kezelni. Így nem is tudod elengedni.

És mi van akkor, ha nemcsak te kapaszkodsz,
hanem beléd kapaszkodnak?Bármennyire is szeretettel fordulsz felé, el kell engedd.
Tudod, hogy ha újra és újra beleengeded magad, elhasználódsz benne.
Nem maradhatsz egy olyan ölelésben, ahol csak te tartod a másikat.

De van egy nagyon mély kérdés, amit csak magadnak tehetsz fel:
Ha nem tudja befogadni ezt a szeretetet, ha nem érkezik meg, mihez kezdesz vele?

Mert te vagy az, aki újra és újra méltósággal, nyitott szívvel tárja szét a karjait és újra és újra összetörik,
mert ez a körforgás addig fog veled tartani, amíg magaddal cipeled.
A csendben találod a választ.
Egy tanítást, ami fájdalmas, ellentmondásos, de mélyen formáló:
Nem tudsz mindent egyedül tartani, akkor sem, ha látod benne a fényt.
Mert valójában minden a saját fényedről szól, amely árnyékot vet, hogy megpihenjen az, amire irányítottad.

De tudnod kell, hogy ha egyszer szembenéz veled a saját fényedbe is anélkül, hogy árnyékot vetnél rá akkor teljesedne be mindaz a szeretet, amelynek kölcsönösen kell áramolnia.

A Nyepi alatt az emberek nem beszélnek, mert szavak nélkül jut igazán mélyre az ember.
Nem utaznak, hogy végre megérkezzenek.
Nem világítanak, mert belső fényükre hagyatkoznak.
Böjtölnek a tisztaságért, és azért, hogy újra elköteleződjenek.
A test mozdulatlansága is tanít: hogyan engedd, hogy érezd mindazt, amit be kell fogadnod.

Mindez a belső megtisztulás, az elmélkedés és a világ rendjének helyreállítása miatt történik, de a világodnak először helyre kell kerülnie benned.
És ha egy történet véget ér, nem kell eltemetni csak megköszönni.
Mert a szeretet akkor is tanít, ha csendben távozik.

A Nyepit követő nap a Ngembak Geni – a tűz visszahozásának napja.

Ekkor véget ér a csend időszaka, és az emberek újraindítják mindennapi életüket, de immár békében, megbocsátásban és megtisztulva.
Bocsánatot kérnek egymástól mindenért, amivel megbántották a másikat, és bocsánatot kérnek önmaguktól is, amiért hagyták, hogy átlépjék a határaikat.

Ez az az időszak, ami a megbékélésről és az újrakezdésről szól.
Bízva abban, hogy újra kapcsolódni tudsz, a másikhoz, önmagadhoz, megtisztulva a Nyepit megelőző időszak minden zavaró, lehúzó energiájától.

Hiszen tudják:
Ami igazi, azzal a végén úgyis találkozol.
És az igazságodat el lehet mondani akkor is, ha nem jön rá válasz.
Mert ha az, amit mondtál, elég tiszta volt, azt csak kétféleképpen lehet fogadni:
Vagy megnyílik rá.
Vagy bezárul, mert nem bírja elviselni a tükröt, amit tartasz neki.
És tudnod kell: az is egy válasz, ha a csend kíséri.
Mert bár a csendben úgy érzed egyedül vagy, tudnod kell, hogy más szívek is ugyanebben a csendben léteznek.

 

Minden új év, minden új én, egy emlékeztető arra, hogy a fény benned kezdődik, és ott is talál haza.
Boldog új évet. Boldog új éned.
Kívánj, fogadj el, és fogadd meg, hogy itt és most a jelen pillanatát – te alakítod.

 

És ha megengedsz még egy gondolatot, mielőtt búcsúzunk ebből a ciklusból együtt közösen.
Ez az írás nemcsak most, nemcsak a tiéd, aki tombol és most csendet keresed, hanem azé is, akik már túl sokáig maradt benne.
Mert a csend megült körülötted, és érezheted azt is, hogy rabja lettél.
De elindulni belőle olyan bátorság, ami felemel, és messzire visz attól, amit el kell, hogy engedj.

Hari OM Tat Sat
RENI