Egy újabb utazás, egy újabb történet – és egy régi barát.

A közösségi utazások egyik legnagyobb ajándéka, hogy fantasztikus embereket ismerünk meg mi is. Dominika az első táborok egyikében vett részt, azóta pedig nemcsak a világot járta be velünk, hanem az életünk egyik meghatározó szereplőjévé vált. Biztosan tudjuk, hogy ha ő jön, a táborban garantáltan könnyed lesz a hangulat.

Olvassátok el Dominika történetét és meglátásait– egy valódi törzsutas szemével.

Ha egy közeli barátodnak kellene bemutatnia téged, szerinted mit mondana rólad? Ezek az utazások, hogyan hatnak a személyes fejlődésedre?
A barátaim biztos azt mondanák, hogy egy olyan ember vagyok, akire mindig lehet számítani, (Ezt megtudom erősíteni, Dominika az az ember akire mindig számítani lehet)
hogy nem én vagyok a leghangosabb a társaságban, de amikor megszólalok, abból általában nevetés lesz. Fontos számomra a figyelem, tényleg érdekel, mi van a másikkal, nem csak udvariasságból kérdezek.
Őket is meglepte, amikor egyedül belevágtam egy ilyen utazásba, teljesen ismeretlen emberekkel, sőt még a szörfözést is kipróbáltam, pedig korábban még azt sem szerettem, ha vizes lesz a hajam. Mindig is önálló voltam, és szerettem utazni, de a barátaimmal ezt nem mindig volt könnyű összehozni.
Szerintem ezek az élmények abban is segítettek, hogy jobban megtaláljam az utamat és önmagamat, és közben olyan barátságok is születtek, amelyek azóta is megmaradtak a hétköznapokban.

Melyik volt az első utazás, amin velünk részt vettél, és miért jelentkeztél erre a táborra? Az első utazásom veletek a Garda-tavi elvonulás volt 2024 tavaszán. Nagy izgalommal érkeztem, hiszen még nem ismertük egymást, és nem tudtam pontosan, mire számítsak. Azért választottam ezt a tábort, mert nagyon megfogott a helyszín, és amikor elolvastam a weboldalt és a blogbejegyzéseket, úgy éreztem, hogy megszólít a szemléleted.
Azt kerestem, hogy kiszakadjak a szürke, hajtós hétköznapokból, és ez teljes mértékben meg is valósult. Emellett az önismereti része is nagyon vonzott, és már az első táborban is sokat adott, a beszélgetések és a közös élmények által.

Azóta több utazáson is részt vettem veletek: voltam Görögországban kétszer is, Toszkánában és Sri Lankán, Balin is. Visszatérő utasként számomra ezek az utak mindig ugyanazt hozzák: kapcsolódást, feltöltődést és azt az érzést, hogy egy időre tényleg el lehet engedni mindent.

Melyik utazás volt számodra a legmeghatározóbb és miért?
A legmeghatározóbb számomra a Bali tábor volt. Régóta bakancslistás hely volt, és őszintén soha nem gondoltam, hogy egyszer eljutok oda, főleg nem egy ilyen jó csapattal, akiket ma már a barátaimnak mondhatok.
Indonéziában korábban még nem jártam, így nagy nyitottsággal és kíváncsisággal vetettem bele magam az ottani, számomra akkor még ismeretlen kultúrába.
Sri Lankát is mindenképp kiemelném: az is egy csodás utazás volt, ahol már több ismerős arccal találkoztam, így tulajdonképpen úgy mentem, hogy „barátokkal utazom”.
Mindkét helyen sokat adott az is, hogy jól ismerted ezeket a kultúrákat, így nemcsak élményeket kaptam, hanem mélyebb betekintést is, például a buddhizmus világába.

Voltál már szervezett utazáson mással is és velünk is. Emlékszel még arra, volt-e benned félelem az első utazás előtt, és most is érzel ilyet, amikor egy új útra jelentkezel?
Korábban más szervezésű táborokban is részt vettem, és mindig egy kis félelemmel indultam el. Egyedül vágtam bele, nem tudtam, milyen csapat alakul majd ki, milyenek lesznek a szervezők, vagy milyen lesz egy idegennel együtt lakni akár 1-2 hétig.
Ezek az utak sokat segítettek abban, hogy nyitottabb legyek az új emberek felé.
Ma már szinte csak veletek utazom, mert tudom, hogy mindig jó közeg alakul ki, és gyakran vannak visszatérő utasok is, akikkel öröm újra találkozni.

Miért választod a közösségi utazást, és szerinted mi a szervezett utazás legnagyobb előnye?
Azért választom a szervezett, közösségi utazást, mert így lekerül rólam a szervezés terhe, ami számomra az egyik legnagyobb előnye.

Emellett fontos az is, hogy a táborvezetők szinte már „hazajárnak” ezekre a helyekre, így nyugodtan rájuk tudom bízni magam, és teljesen át tudom adni magam az élményeknek. 

Mióta részt veszel ezeken az utazásokon, van-e valami, amit azóta másképp csinálsz, vagy amit más szemmel látsz az életedben ennek köszönhetően?
Azóta kicsit más szemmel tekintek a mindennapokra, tudatosabban élem meg őket. Ezek az utazások elindítottak egy belső fejlődési úton is, ahol jobban figyelek magamra és arra, hogy mi az, ami valóban feltölt.

Szerinted ezek az utazások hogyan hatnak a mentális állapotodra, és miben érzed a legnagyobb változást magadban?
Ezek az utazások nagyon pozitívan hatnak a mentális állapotomra, valódi feltöltődést adnak. A legnagyobb változást talán abban érzem, ahogyan saját magamhoz viszonyulok, türelmesebb és elfogadóbb lettem magammal.
Könnyebben le tudom tenni a mindennapi stresszt, és jobban tudok a jelenben lenni, ami a hétköznapokban is sokat segít.

Számodra hogyan néz ki egy tökéletes utazás, és mitől lesz igazán jó egy tábor?
Számomra egy tökéletes utazásnál a helyszín is fontos, de talán még meghatározóbb a közeg. A táborvezetők hozzáállása és a résztvevők személyisége nagyban befolyásolja az élményt.

Eddig mindig nagyon jó csapat jött össze, nyitott emberekkel, akiktől sokat lehet tanulni. A hangulat pedig ettől válik igazán különlegessé, amikor nemcsak a hely, hanem a kapcsolódások is emlékezetessé teszik az utazást.

Kinek ajánlanád a közösségi utazást, és mit mondanál annak, aki most gondolkodik azon, hogy velünk utazzon?
Mindenkinek ajánlom, aki nyitott a világra, az új emberek megismerésére, és akár a jóga vagy a buddhizmus irányába is kíváncsi. És persze azoknak, akik egyszerűen csak szeretnek utazni. Aki most gondolkodik rajta, annak azt mondanám: érdemes belevágni. Nem kell semmire felkészülni vagy megfelelni, csak nyitottan érkezni, a többi pedig útközben alakul.

Van-e már olyan utazásunk, amin gondolkodsz, mi az a bakancslistás helyszín vagy élmény, ami most a leginkább vonz?
Mindig van olyan tábor, ami felkelti az érdeklődésemet, mert folyamatosan izgalmas helyekre szervezitek az utazásokat. Nehéz ellenállni az új desztinációknak, de még a már többször látogatott helyeknek is így Görögországba harmadjára is visszamegyek, hiszen tudom, mire számíthatok, ha veletek utazom, és eddig még egyszer sem csalódtam.
Sokszor mondtam már, hogy az eddigi életem egyik legjobb történése az volt, hogy rátaláltam a Dharmaralra (és Renire).