Talán a jógatáborok egyik legnagyobb tévhite, hogy csak lányok vesznek részt ezeken.
Pedig az utasaink közel 30%-a fiú. Régi vágyam, hogy ez az arány egyszer 50-50 legyen, de így is hálás vagyok azokért a férfi energiákért, amikkel a velünk utazók érkeznek. Egyértelműen azok a kedvenc utazásaim, amelyeken fiúk is vannak, a táborok atmoszférája teljesen megváltozik, és a hangulat is ennek köszönhetően egy könnyedebb, lazább élménnyé válik.
Egyik nap besétált hozzám Laci jógázni a stúdióba, aki már az első pillanattól kezdve nagyon nyitott és extrovertált volt. A gyakorlás után azt mondtam neki, hogy érdemes lenne elvégeznie egy képzést, hiszen olyan csodálatosan végezte a gyakorlatokat, és az AUM mantrája betöltötte az egész teret. Elmesélte, hogy nem ma kezdte, de ezt a történetet már ismerjétek meg tőle.
Egy biztos: velünk állt először szörfdeszkára, és meg kell hagyni, ott is igazam volt.
Az első adandó alkalommal felállt, és csak úgy „tépte” a hullámokat.

Ismerjétek meg Laci történetét.

Ha egy közeli barátodnak kellene bemutatnia téged, szerinted mit mondana rólad?
Erről megkérdeztem az egyik barátomat, és megkértem, hogy írja le őszintén, mit gondol rólam. Íme a válasza:

„Egy igazán inspiráló, őszinte és vidám ember. Olyan, aki szereti és meg is éli az életet, és közben igazán jó barát. Elég bátor ahhoz, hogy elmenjen egy 10 napos csendtáborba szembenézni önmagával, de ha arra van szükség, velem is simán leül és megéli az estét.”

Hogyan kezdtél el jógázni, milyen rendszerességgel gyakorolsz, és mit jelent számodra a jóga?
2016-ban Sri Lankán töltöttem két hetet, ahol az idegenvezetőnk jógaoktató volt. Egy átdorbézolt éjszaka után hívott el a reggeli gyakorlására, és bár nem voltam ideális állapotban, azonnal megéreztem egy mélyebb nyugalmat és jelenlétet. Akkor döntöttem el, hogy elkezdek jógázni.
Azóta a mindennapjaim része lett: ha nincs időm a gyakorlásra, légzőgyakorlatot és meditációt akkor is végzek. A jóga számomra a legegyszerűbb „vagyok” élményt adja, és ezt a hétköznapokban is magammal viszem.

Melyik volt az első utazás, amin velünk részt vettél, és miért jelentkeztél erre a táborra?
2025-ben voltam veletek először Toszkánában. Előtte még sosem utaztam egyedül, ismeretlen emberekkel, de már az első pillanattól teljesen át tudtam adni magam az élménynek. Különösen emlékezetesek maradtak a reggeli jógák, a savasana a perzselő olasz nap alatt, a kolompok hangja, az ízek, a kávé, a carbonara és a chianti.
Ez az utazás egyfajta belső lezárást is hozott: úgy éreztem, mintha egy régi, fájdalmas részt végleg elengedtem volna, és egy új nézőponttal tértem haza.
Néhány hónappal később újra megjelent bennem a vágy egy tábor iránt. Egy reggelen, kávézás közben eszembe jutott egy különös álmom, szörf, homok, hullámok. Aznap este Rafitól üzenetet kaptam Marokkóból, és amikor megláttam a képeket, azonnal tudtam: erről álmodtam. Pár percen belül le is foglaltam a helyem a következő útra.

Velünk szörföztél először, és emlékszem, mennyire élvezted – még a partról is hallottam, ahogy a többiekkel bíztatjátok egymást. Mit adott neked a szörfözés, és kinek ajánlanád?
Amíg Marokkóban voltunk, nagyon gyorsan megismertük egymást, együtt nevettünk, és volt, hogy együtt sírtunk is, ami hamar összekovácsolta a csapatot. Ezzel a különleges kapcsolódással mentünk be minden alkalommal a hideg vízbe, hogy együtt ismerjük meg a hullámokat. Emlékszem, az első napon egy mérettel nagyobb ruhát kaptam, így a hideg víz mindenhol befolyt, a bokámnál be, a nyakamnál ki, egészen csontig hatolt. És közben ott volt bennem egy gondolat: „ezt most senki nem fogja megoldani helyetted.” Ez hatalmas erőt és motivációt adott.
Amikor először sikerült felállni a deszkára és siklani pár métert, az óriási élmény volt. Olyan érzés, mintha felálltam volna az „életem rakétájára”.
A szörfözést mindenkinek ajánlanám, aki szeretne kilépni a komfortzónájából, és közben valami egészen elementáris élményt átélni.

Volt benned félelem az első közösségi utazás előtt, mi a véleményed a közösségi utazásról?
Izgatottság volt bennem, félelem semmiképp. Kíváncsi voltam, hogy vajon kiket sodor össze az élet egy hétre.

Volt-e a mi táborunkban olyan élmény vagy helyzet, ami meglepetésként ért, és amire egyáltalán nem számítottál?
Számomra meglepő és nagyon felemelő volt látni, ahogy a csapat egymást támogatta a vízben. Amikor valaki a deszkán állt, mindenki együtt szurkolt, hol csendben figyelve, hol torkunk szakadtából kiabálva. Néha tényleg úgy éreztem, hogy tőlünk zengett az egész part.
A szörfoktatókkal is gyorsan jó kapcsolat alakult ki, nagyon lazák és energikusak voltak. Az utolsó napon az egyikük nekem adta a hullám alakú gyűrűjét, annyira meghatódtam, hogy azonnal a nyakába ugrottam.
Nagyon rég éreztem magam ennyire büszkének és felszabadultnak. Erre egyáltalán nem számítottam.

Mi változott benned az út végére, és van-e valami, amit azóta is másképp csinálsz vagy más szemmel látsz a hétköznapokban ennek köszönhetően?
Azóta még annyira sem aggaszt az, hogy ki mit gondol rólam. Ez ad egy nagy szabadságot és felszabadulást a mindennapokban. Azóta sokkal jobban tudok azonosulni önmagammal és ezáltal másokkal is.

Milyen volt számodra a közösség, amibe érkeztél? Könnyű volt kapcsolódni?
Hihetetlenül jó csapat volt, imádtam a kis spontán „családomat”! Őszintén figyeltünk egymásra: ha segítségre volt szükségem, vagy csak egy jó fotót szerettem volna, mindig akadt valaki, aki készségesen segített. Hazafelé pedig mindenki önfeláldozóan csatlakozott a repülőn a kis rögtönzött partinkhoz!

Kinek ajánlanád a közösségi utazást, és mit mondanál annak, aki most gondolkodik azon, hogy velünk utazzon?
Aki agyal azon, hogy menjen vagy sem annak röviden annyit mondanék, hogy 4 év múlva arra fog emlékezni, hogy veletek elmegy valahová de arra tuti nem fog, hogy ha otthon ül a kanapén! Szóval bőröndöt elő és irány Veletek! Bárhová!

 Van-e már olyan utazásunk, amin gondolkodsz, mi az a bakancslistás helyszín vagy élmény, ami most a leginkább vonz?
Nagyon szeretnék még egyszer szörfözni idén. Van egy 17 éves nagylányom akinek meg szeretném mutatni ez az életérzést és szabadságot. Úgyhogy vannak terveim. Marokkóba nagyon szeretnék visszamenni még egyszer. Nagyon tetszett a kettősség ami ott volt. Egyrészt a puritánsága másrészt, hogy tele van pezsgéssel és élettel az ország!

 Szerinted miért érdemes egy férfinak jógatáborba mennie?Egyértelmű, hogy a vagány társaság miatt, nem is kérdés!