A csend útja, Śūnyatā tanítása, minden hullám elmúlik.

Az élet örvénye tele van folyamatos mozgással, új kapcsolódásokkal, új kihívásokkal, új élethelyzetekkel, és könnyű elveszni a zajban, amit mindez maga után hagy. A külső világ tele van színes tapasztalatokkal, és ahogyan múlik az idő, belül egyre hosszabbra nyúlik az, amikor csak a csend hívására vágyunk. 

A csend, ahol minden hullám megpihen, ahol elmerülhetünk az ürességben, ami paradox módon mindent tartalmaz.

2024 ősze spirituálisan az átalakulás, belső fejlődés és megújulás időszakát hordozza magában univerzálisan. Az ősz mindig önreflexió, a befelé fordulás időszaka.
És ha tisztán jársz ezen az úton, akkor hála és bőség a jutalma.

A változás természetes része az útnak, amit bejárunk. A külső és belső tényezők pedig hatást gyakorolnak a mindennapokra.
Néha elbűvölően szép, máskor megrázó és kihívásokkal teli. 

Engem pedig egyszerre érint meg az új élet ígérete, ahogy a családunkban új tag érkezik, és egyszerre kell szembenéznem az otthon újrateremtésének kihívásával egy költözés során.
A legmélyebb átalakulást mégis a Buddhista Főiskola hordozza számomra, hiszen szeptembertől lehetőségem lesz ott folytatni tanulmányaimat és utamat.

Ezek a változások azok, amik újra és újra emlékeztetnek: a valóság itt és most van jelen, minden pillanatban.

Tudom, hogy nehéz a jelen pillanatban időzni, hiszen a külső szerepeink nem hagyják, hogy elmerüljünk a csendben.
Munkánk során és a kötelességeink sokszor elsodornak a valós cél irányától.
Az ember ilyenkor könnyen érezheti magát fáradtan, csalódottan, szüntelenségben, de pont ezek a helyzetek tanítják meg igazán, hol találhatjuk meg a belső nyugalmat, függetlenül attól, hogy mi zajlik körülöttünk.

A csend nem csak menedék, hanem út is.

Ahogy a változások egymásra rétegződnek, ahogy egyre több ingerrel kell szembenézni, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a valódi erő a csendben rejlik.
Ez a csend nem pusztán a zaj hiánya, hanem a belső űr, amelybe beleengedjük mindazt, amit hordozunk.
Ebben az űrben felismerhetjük az üresség természetét, amely nem fenyegetés, hanem lehetőség arra, hogy újra megérkezzünk önmagunkhoz.

A valódi csend nem szökés a világtól, hanem mély találkozás azzal, ami van.
Az út során sokszor úgy érezzük, hogy szüntelen a változás, hogy elveszünk a történésekben, de ezek a pillanatok mutatják meg igazán, mennyire fontos megtalálni a belső csendet.

Ha igazán ráhangolódunk, tudjuk, hogy minden hullám elmúlik, minden változás múlandó, és a legnagyobb nyugalom abban rejlik, hogy ezt az elmúlást is tudjuk fogadni.
Az élet hullámaival együtt áramlani, nem ragaszkodva a formákhoz, nem kapaszkodva a múltba, hanem megnyílva annak, ami még érkezik.

Itt az idő, hogy a világ körülötted forrongjon, hiszen minden újabb lépés új kihívást hoz. Egyre inkább értékesebb a csend, amelyben mindez elrendeződik.

Ahogy haladunk előre, a változások természetes részei lesznek az útnak, és talán pont ezek azok a pontok, ahol a csend, a belső tér az igazi tanítóvá válik. 

Szüntelennek és üresnek lenni, felemésztő érzés.
Ezekben a helyzetekben magányosnak érezzük magunkat, tehetetlennek.
De tudnod kell, hogy ez az állapot is elmúlik, de amíg tart, próbáld meglátni benne a nyugalom magját, amelyet magaddal vihetsz, bármerre is sodorjon az élet.

A buddhizmusban van egy szó, melyben értelmet nyer ez az állapot: Śūnyatā – üresség.

Tanulj meg olvasni a sorok között, és rájössz: a śūnyatā arra utal, hogy minden jelenség, érzelem és élmény üres az önálló létezéstől.
A magány és tehetetlenség érzése akkor jelentkezik, amikor az elménk ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgoknak stabilnak és állandónak kellene lenniük.
A gyász vagy nagy változás idején szembesülünk azzal, hogy ezek az állapotok mulandóak és üresek, ami szenvedést okoz.

A śūnyatā a mahájána buddhizmus egyik alapvető tanítása.
Ez a tanítás azt az elképzelést írja le, hogy minden jelenség, beleértve az „ént” is, üres a független, önálló létezéstől.

Az üresség itt nem azt jelenti, hogy a dolgok nem léteznek, hanem azt, hogy nincs független, önmagukban való létezésük.
Minden jelenség kölcsönös függésben áll egymással – az okok, feltételek és az emberi megjelölések által létezik.

Te is részese vagy az egésznek, hiszen lelked szüntelen és örökkévaló.

Hari Om
Reni