The ceaselessness of suffering: why do we always choose the one who is not?

During therapy sessions, they often sit across from me and say:

"I know what I did was wrong.
I know I should have reacted differently.
I know I made the wrong decision."

Today I have also come to the answer that they don't know, they are just interpreting something of what they have understood on their journey of self-discovery.
Why did I formulate this answer?

Because when the moment of consciousness comes, they can no longer apply the realization they have understood, because it has not become part of consciousness. There is a lack of deep, inner awareness.

This is the kind of consciousness that yoga, Buddhism, Hinduism is based on.

Sokan élik meg azt az élethelyzetet, amikor a harmincas éveikben még mindig keresik az igazi, mély emberi kapcsolódást, mégis rendre olyan párkapcsolatokban találják magukat, amelyek nem viszik előre őket, inkább visszahúzó erőként hatnak.
Vagy éppen egy régóta megérett kapcsolatban ragadtak benne, amely már nem a közös fejlődésről szól, csupán egymás mellett élésről.
A családalapítás iránti vágy idővel egyre hangsúlyosabbá válik, társadalmi elvárások és belső késztetések egyaránt súlyosbítják ezt a szükséget, ugyanakkor valami mégis visszatartja őket a változástól.

Ez a belső konfliktus az élet más területeire is kihat: a mindennapok rutinjában nincs helye az önmegvalósításnak, az inspiráció hiánya és az érdektelenség lesz úrrá a munka világában.
A napok egy végeláthatatlan kötelességspirállá válnak, amelyek végén az ember kiüresedve áll, és stressz, levertség költözik a helyére.
Ebben az állapotban nincs jelen a tudatosság, sem pedig a valódi megértés, csupán az azonnali enyhülés iránti vágy: gyorsételek és felszínes sorozatok biztosítják az ideig-óráig tartó elégedettséget, hogy aztán minden újra és újra ugyanúgy induljon másnap.
E gyökereket sokszor a gyermekkori szülői mintákban találjuk.
Azokban az időkben, amikor az érzelmi szükségletek háttérbe szorultak, mert a hétköznapok küzdelmei kerültek előtérbe, a gyermek fokozatosan megtanulja, hogy ő maga és belső világának igényei nem kapnak figyelmet.
Ez a minta felnőttként is visszatér: az érzelmek másodlagossá válnak a gyakorlati teendők, elvárások és napi kötelezettségek árnyékában.

The journey is about breaking down our ingrained patterns, shedding the fixed schemas of the mind and freeing ourselves from the emotional attachments that distort our vision.

Amikor fokozatosan elengedjük a ragaszkodásainkat, megszűnik az az állandó, belső zűrzavar, ami elhomályosítja az életünket.
Az elme egyre csendesebbé válik, a belső szennyeződések eltűnnek, és a gondolatok is egyre tisztábbá válnak. Ebben az állapotban már nem csupán a cselekedeteink lesznek tudatosak, hanem a teljes létezésünket átjárja egy mélyebb belátás.
Ekkor jelenik meg az a tiszta tudatosság, amely már nem csak reakció vagy következmény, hanem a lét alaphangulata lesz.

This is the state where inner peace and understanding naturally unfolds, and every action, thought and feeling is in harmony with ourselves and our environment.

Based on my own journey, I also wondered how profoundly true this is.
Many times we fall into the trap of understanding at the level of our intellect what would be the right or wrong thing to do, but without a real inner awareness this understanding cannot permeate our behaviour.

Amikor valaki felismeri, hogy „nem jól cselekedett,” gyakran csak az értelmezési szintre jut el, nem pedig a mélyebb tudatossági szintre, ahol az új felismerés integrálódhatna és formálhatná a jövőbeli reakciókat. Amit a sémák, mintáink miatt nem vagyunk képesek lebontani.

From inner dissatisfaction, from an underestimated self-image, doubts are born in man.
A common theme is loneliness and the lack of a desired soul mate.

The pattern in mate selection is repetitive: usually narcissistic, bipolar individuals are put first and allowed to manipulate themselves over a long period of time.

Why?
Mert ez az izgalmas, ez okozza bennünk a szenvedést, a mélységeket és a magaslatokat. A közötte levő időszakban pedig szüntelenséget. Teljesen ellentmond annak, hogy egy tiszta, egyszerű életet éljenek meg.

Why?
Mert van egy örök szabály: Mert “mindig az kell, aki nincsen.”

People often follow relationship patterns that stem from beliefs about themselves and repressed emotional needs.
Ha valakinek az önképe alulértékelt, és belső bizonytalanságokkal küzd, gyakran olyan társakat vonz be, sokszor öntudatlanul, akik megerősítik ezeket az érzéseket.
Repeated choices are not about happiness, but a kind of habitual suffering in which the soul may find safety, knowing the pattern of pain and disappointment.

Known pain comes with less uncertainty than unknown security.
A magány és a fájdalom izgalmassá válik, mert ezek a kapcsolatok heves érzelmi hullámzásokkal járnak, mélységekkel és magaslatokkal.
Ezek az érzelmi ingadozások intenzitást adnak az életüknek, és gyakran helyettesítik azt a belső teljességet, amit még nem fedeztek fel magukban.
In fact, dependence on the other person, attachment and drama are meant to fill this void.

Persze mindig ott a perspektíva, az, aki nem izgalmas, nem okoz mélységeket, magasságokat, hanem egy biztos, támogató, szerető kezet nyújt. Valójában ő az, aki kiváltaná a lelki társ fogalmat. De ő már ijesztő.

Why?
Mert nem ismerik ennek az élményét, milyen az, amikor valaki feltétel nélkül szeret érzelmi manipuláció nélkül.

People confuse the notion of love, of love.
Olyan dolgot képzelnek bele, amely feltételekhez köt, és nem tudják, hogy a valódi kapcsolódás ezen a szinten is feltétel nélküli. Csak és kizárólagosan akkor tud működni.

Az önismeret és a tudatosság nem arról szól, hogy tökéletesek legyünk, vagy hibátlan döntéseket hozzunk, hanem hogy minden pillanatban egyre nagyobb figyelemmel forduljunk saját életünk és választásaink felé.
Az élet minden területén, legyen az táplálkozás, munka, kapcsolatok vagy önmagunkhoz való viszonyulás, a tudatosság apró, de következetes lépései vezetik el az embert a valódi teljesség felé.
When our inner world is more balanced, when we learn to appreciate silence and are able to live in simplicity, we no longer look to others to fill our gaps. It is this inner wholeness that allows our lives to be driven not by feelings of lack and attachment, but by pure, self-identical presence.

Are you lonely?
Want to find your soulmate?

Then realize that never two halves become a whole, but two wholes become a pure, unconditional, pure connection that completes the whole.
Két egész ember kapcsolódása tud igazán tisztaságot teremteni, olyat, amelyben nincs szükség feltételekre, nincs elvárás, csak kölcsönös elfogadás.
Such a relationship works not because it fills in the "missing part" of the other, but because two whole people can grow and develop side by side.

Ez a fajta ragaszkodásmentes, tudatos lét az élet minden pillanatában megmutatja az értékét.
Ha képesek vagyunk önmagunkat teljessé formálni, akkor minden, amit teszünk, kapcsolatainkban is tükröződni fog, és egyre közelebb kerülünk egy valóban szabad, feltétel nélküli élethez.

A belső teljesség elérése nem csupán az értelmi megértésből fakad, hanem abból a mélyebb tudatosságból, amely áthatja a gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket.
Ez az út nem más, mint az önmagunkkal való kapcsolatunk kiteljesedése, és ez a kapcsolat teremt meg mindent, amire valóban szükségünk

Hari Om 
Reni