Hiszem, hogy újra és újra azért térünk vissza, hogy fejlődjünk.

Hogy felismerjük azokat a mintázatokat, amelyek visszatérnek, és megértsük, min érdemes változtatni.

Erőteljes extrovertált energiával rendelkezem, de ez nem azt jelenti, hogy az életem minden pillanatában 120%-on égek.
Inkább azt, hogy tudatosan jelen vagyok azokban a helyzetekben, amelyekben valóban lennem kell.

Nem volt ez mindig így. Gyermekkoromban introvertált voltam.
Az anyukám és a két testvérem jelentették számomra a világot. Az általános iskolában voltak időszakok, amikor napokon, akár heteken át alig szólaltam meg.
Csak ültem a padban, figyeltem, de nem kapcsolódtam senkihez.

Ez a minta később újra és újra visszatért. Ma is bennem él, de már másként tekintek rá. Megtanultam a helyén kezelni.

Ugyanilyen mélyen gyökerezik bennem az érzelmi elzárkózás is.
Amikor valaki olyan módon cselekszik, amely számomra erkölcsileg vagy morálisan vállalhatatlan, abban a pillanatban elérhetetlenné válok.
Ez egy ösztönös védekezési mechanizmus, amely megóv azoktól a helyzetektől, amelyek nem szolgálják a fejlődésemet.

De vajon mindig hasznos ez a teljes elzárkózás, vagy inkább falakat építünk vele?

Az elmúlt egy években különösen figyeltem ezekre a helyzetekre. A tudatos énem folyamatosan dolgozik ezen.

Vajon mindenkinek jár egy újabb lehetőség?

A negatív tapasztalatok ellenére is úgy érzem, igen.
De azt is fel kell ismerni, hogy a fejlődés nemcsak az én felelősségem – a másiknak is akarnia kell változni.
Adhatok lehetőséget, de nem vehetem át más fejlődési folyamatát.
Ilyenkor pedig fontos tudatosítani önmagunkban, hogy minden mulandó.

Nem minden kapcsolat tart örökké, és nem minden ember kísér végig az utunkon.

Vannak találkozások, amelyek csak egy adott szakaszra szólnak, és épp abban rejlik a szépségük, hogy elengedni is meg kell tanulnunk őket, a legnagyobb szeretettel a másik irányába.
Az elengedés nem egy pillanat, hanem egy folyamat.

Amikor egy konfliktus vagy nézeteltérés után nem azonnal reagálunk, hanem időt adunk magunknak, az már önmagában egyfajta elengedés.
Nem ragadunk bele az érzelmi viharba, nem kapaszkodunk a haragba vagy a sértettségbe, hanem hagyjuk, hogy az idő megmutassa, mi az, ami valóban lényeges.
Az elengedés nem mindig azt jelenti, hogy végleg búcsút mondunk valaminek vagy valakinek.
Néha csak annyit jelent, hogy elengedjük az azonnali reakciót, az egónk sértettségét, a kontrollt, hogy minden konfliktust azonnal “meg kell oldani”.
Ha másnap is ott van az érzés, akkor foglalkozunk vele, de már nem impulzívan, hanem egy tisztább, tudatosabb térből.

Ez az igazi belső szabadság: amikor nem az érzelmek uralnak minket, hanem mi tudunk dönteni arról, hogy mit viszünk tovább, és mit hagyunk elmenni.

A határok felhúzása fegyelmet, tartást ad, és segít következetesen haladni az utunkon.
Nem a merevségből fakad, hanem abból a belső fegyelemből, amely a spirituális utunkon vezet.
A keleti filozófiák is kiemelik az önkontroll és az önfegyelem fontosságát, mert ezek nélkül nehéz elérni a belső egyensúlyt és a valódi megértést.

A változás mindig mélyen érint.
Az egész helyzet mélyen érint, amikor rájössz, hogy néha egyedül kell meghozni azokat a döntéseket, amelyek lezárnak egy szakaszt.
Tudatosítanod kell magadban, hogy minél tovább ragadsz egy helyzetben, annál nehezebb lesz elengedni, mert amíg energiát szánsz rá, hatással marad rád.

Az érzelmi lezárás nem egyik napról a másikra történik.

Hullámvölgyek, felismerések, visszatekintések és elengedések váltják egymást.
De ha elindulsz ezen az úton, előbb-utóbb tisztán fogod látni, hogy másképp vagy jelen ebben a helyzetben, mint korábban.
Ilyenkor az emberi természet egyik legmélyebb megélése történik: valóban és őszintén átéled az érzéseidet.

Ez egy megható, szeretetteljes folyamat.
És amikor elérkezik a pont, hogy kimondod: “már nem akarom újra átélni ezt a bizonytalanságot” – azzal egy új szakasz kezdődik benned.

Az elméleti tudás nem véd meg a fájdalomtól.

Az emberi szív nem a logika és a tapasztalat alapján választ, hanem az érzések és a kapcsolódás mélysége szerint.
Talán most fájdalommal tölt el, hogy így érzel, de később úgy fogsz visszanézni erre az időszakra, mint egy fontos tapasztalatra.
Egy olyan pillanatra, amikor a szíved teljesen nyitva volt, és lehet, hogy nem úgy alakult, ahogyan szeretted volna, de az érzés, amit megéltél, igaz és mély volt.
És ez nem hiba. Nem gyengeség.
Hanem az élet egyik legigazabb megnyilvánulása.

A szorongás abból fakadhat, hogy félsz attól, hogy újra elgyengülsz, hogy nem tudod tartani a határaidat, vagy hogy valami olyan történik, ami újra mélyen megérint.
De emlékeztesd magad arra, hogy ez egy átmeneti helyzet.
És hogy erősebb vagy annál, mint amit most érzel.
Már megtetted az első lépést, hogy eldöntsd, mi a helyes számodra. A következő lépés az, hogy ezt tiszteletben tartsd önmagad előtt is.

A Mettá – az elengedés szeretettel.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy elfordulunk valakitől haraggal vagy keserűséggel.
A valódi elengedésben ott van a Mettá – a szeretetteljes jókívánság, hogy a másik az útját járja, és hogy mi is a saját utunkat járjuk.

Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, ami már nem szolgál minket, de elengedhetjük békével, hálával és szeretettel.
Amikor így engedünk el valakit vagy valamit, akkor nem marad bennünk hiányérzet, mert tudjuk, hogy minden pontosan úgy alakult, ahogy kellett.

A Mettá integrálása meghitt lezárást ad az egész folyamatnak, mert így az elengedés nem csak egy belső munka marad, hanem egy szeretetteljes,
bölcs és tudatos gesztussá válik.

Az elengedés mindenki életében jelen van, és ha egy olyan perspektívából közelíted meg, amely felszabadít és nem fájdalomban tart, szabad vagy.

A Mettá  gyakorlat nem arról szól, hogy újra közel engedünk valakit, aki ártott nekünk, vagy hogy eltöröljük a múlt sebeit.
Sokkal inkább arról, hogy ne cipeljük tovább a fájdalmat és a neheztelést, hanem békével és szeretettel engedjük el.

Ha valami után vágyakozol, már el is veszítetted.

És amikor elengedted, megtalálod.

Ez az egyik legmélyebb buddhista tanítás, a ragaszkodás az, ami eltávolít minket attól, amire igazán vágyunk, míg az elengedés megteremti a lehetőséget, hogy minden természetesen megtalálja a helyét az életünkben.

Szeretettel kívánom, hogy találj helyet a világban.

Hari OM

Reni