Rajongunk a művészetért, és ezt bátran mondhatom az egész Dharmaral csapata nevében.
Marokkói barátaink a tábor első estéjén gyakran előveszik a gitárt, és megmutatják, milyen végtelen tehetséggel rendelkeznek, ilyenkor mindig különleges hangulat születik.
De most valami igazán különleges történt.
Ezúttal az egyik utasunk, Balázs volt az, aki mindenkit elvarázsolt. Erre tényleg senki sem számított, én pedig könnyes szemmel lettem az egyik legnagyobb rajongója.

A tábor további napjain, amikor Balázs gitárt ragadott, a csapat együtt énekelte a Közeli helyeken-t, de valójában csak hagytuk, hogy élvezhessük az ő tehetségét.

Egy igazán inspiráló történetet hoztam nektek az újrakezdésről. Egy egykori popsztár, akivel nagy valószínűséggel te is találkoztál már – a TV-ben, rádióban, a 2000-es évek végén, ő utazott velünk, aki ma már egészen más úton jár, és ezen az úton is a csúcsra tört, mindezt a legnagyobb szerénységgel kezelve.
De ezt már mesélje el ő.

Ismerjétek meg Balázs történetét.

Ha egy közeli barátodnak kellene bemutatnia téged, szerinted mit mondana rólad?
Ha egy közeli barátom mutatna be, valószínűleg azt mondaná, hogy egy alapvetően nyugodt, rendkívül pozitív szemléletű ember vagyok, aki szereti megtalálni az élményeket a legegyszerűbb pillanatokban is. Azt hiszem, kiemelné, hogy elég kitartó vagyok, ha valamibe belekezdek, akkor azt szívvel-lélekkel csinálom, legyen szó munkáról, zenéről vagy utazásról.
Továbbá, valószínűleg mosolyogva hozzátenné, hogy bár sok minden változott az életemben, egy dolog állandó maradt: hogy mindig nyitottan és kíváncsian állok az új dolgokhoz, mert szerintem ettől lesz igazán izgalmas az élet.

Mit jelent számodra az újrakezdés, és mit tanított neked az, hogy egy teljesen új úton kellett újraépítened önmagad?Számomra az újrakezdés nem egy váltás, hanem inkább egy belső döntés, egy olyan reset gomb, ami bármikor benyomható: hogy őszintén ránézek arra, hol tartok, és merem azt mondani, hogy innen most más irányba szeretnék menni.
Nem feltétlenül könnyű, de felszabadító, mert benne van az a lehetőség, hogy közelebb kerüljek ahhoz, aki valójában vagyok. Az újrakezdés azt tanította meg nekem, hogy nem kell mindenáron ragaszkodni a múltunkhoz, még akkor sem, ha az sikeres volt. Az ember nem egyetlen szerep vagy címke, hanem folyamatosan tanul és alakul. És igazából az a legnagyobb erő, amikor ezt elfogadjuk, és nem félünk újra definiálni magunkat. A legfontosabb talán az volt, hogy megtanultam bízni a saját utamban és egyáltalán saját magamban.
Hogy nem kell sietni, nem kell megfelelni mindenféle külső elvárásnak, ha belül rendben vagyok azzal, amit csinálok, akkor az idővel kívül is a helyére kerül.

Szeretsz utazni, és sok helyre eljutottál már, miközben a munkád is kiemelten fontos számodra, te voltál az, aki már másnap személyesen jelen volt a munkahelyén. Mit tanácsolnál azoknak, akik nehezen hozzák meg azt a döntést, hogy ők is megérdemlik a pihenést és a szabadidőt?
Szerintem sokan azért halogatják a pihenést vagy az utazást, mert mindig van még valami, amit „gyorsan meg kell csinálni előtte”. Ismerős érzés, én is sokáig így működtem. Aztán idővel leesett, hogy a pihenés nem valami extra, amit ki kell érdemelni, hanem egyszerűen szükséges ahhoz, hogy hosszú távon jól tudjunk működni.

Nekem az utazás egyfajta újratöltés. Nem csak fizikailag, hanem fejben is. Amikor kiszakadok a hétköznapokból, hirtelen letisztulnak a dolgok, és sokszor pont ilyenkor jönnek a legjobb ötletek is. Azt tanácsolom, ne várjuk meg, amíg teljesen lemerülünk. Nem kell hetekre eltűnni, néha pár nap is csodákat tud tenni. És ami fontos: ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásunk. Az, hogy időt szánunk magunkra, nem önzőség, hanem felelősség, saját magunkkal és azokkal szemben is, akik számítanak ránk a hétköznapokban.

Marokkói szörf- és jógatáborunkon vettél részt velünk, miért jelentkeztél erre a táborra, és miért pont ezt a desztinációt választottad?
Marokkóval már régóta szemeztem, Imsouane-nal pedig különösen. Egyrészt a szörf miatt, a hullámok ott legendásak, másrészt pedig a kultúra is nagyon vonzott. Mindig is érdekelt ez a világ, és az sem titok, hogy imádok teázni, szóval ez külön közel áll hozzám. Közben nemrég kezdtem el a jógával is foglalkozni, és amikor megláttam, hogy nálatok a szörf és a jóga együtt jelenik meg, az azonnal megfogott. Ráadásul év elején volt a tábor, ami nekem külön ideális, mert az év vége a munkámban mindig elég intenzív időszak, és ezt ilyenkor szeretem tudatosan kipihenni.

Voltál már szervezett utazáson mással is és velünk is. Emlékszel, volt benned félelem az első utazás előtt? Számodra milyen érzés egy ilyen közegben jelen lenni, mennyire érzed azt, hogy itt valóban önmagad lehetsz? Milyen érzés ma „szabadon jelen lenni”?
Az első ilyen utazás előtt nem is igazán félelem volt bennem, inkább egy kis bizonytalanság és lámpaláz. De szerintem ez teljesen egészséges, valahol azt jelzi, hogy kilépsz a komfortzónádból, és valami új felé indulsz. Ami viszont gyorsan kiderült, hogy egy ilyen közegben ez nagyon hamar feloldódik. Sokkal könnyebb kapcsolódni, mert nincs rajtad az a hétköznapi “szerep”, amit sokszor észre sem veszünk. Egyszerűen csak jelen vagy, és ettől sokkal őszintébben tudsz megmutatkozni.
Ma már teljesen más érzéssel indulok el. Nincs bennem feszültség, inkább egyfajta nyugodt izgatottság. A repülőn ülve már mosolyogva, ellazulva várom az egészet, mert tudom, hogy valami jó dolog következik.

Volt-e a mi táborunkban olyan élmény vagy helyzet, ami meglepetésként ért, és amire egyáltalán nem számítottál?
Ami talán mindig meglepetésként ér, az az, amikor egyszer csak előkerül egy gitár, és azon kapom magam, hogy helyi srácokkal együtt zenélek. Erre valahogy sosem számítok, de a vége mindig egy brutál jó élmény, ezek azok a pillanatok, amik igazán megmaradnak. Az, hogy egy teljesen ismeretlen emberekből álló társaság milyen gyorsan össze tud szokni, számomra már kevésbé meglepő, inkább egy visszatérő, kiemelkedően pozitív érzés. Valahogy természetesen alakul ki a kapcsolódás.
Ami viszont tényleg váratlan volt, azok a mélyebb beszélgetések. Az, hogy mennyire könnyen le tudjuk tenni az egót, és milyen gyorsan eljutunk oda, hogy akár a múltunkról vagy a hétköznapi nehézségeinkről is őszintén beszélünk, ráadásul olyan emberek előtt, akiket pár napja még nem is ismertünk. Ez egyszerre volt kicsit furcsa és nagyon izgalmas élmény.

A tarot-kártya olvasás is egy ilyen meglepetés volt számomra. Pozitív értelemben, és ami talán még érdekesebb, hogy azóta is vissza-visszatérek hozzá fejben, és dolgozom azokkal a gondolatokkal, amiket akkor adott.

Milyen volt számodra a közösség, amibe érkeztél? Könnyű volt kapcsolódni?
Rendkívül könnyű volt kapcsolódni, igazából nem is emlékszem olyan pontra, ahol ez ne ment volna természetesen. Valahogy mindenki nyitottan érkezett, és ettől az egész közeg nagyon hamar oldottá vált.

Kinek ajánlanád a közösségi utazást, és mit mondanál annak, aki most gondolkodik azon, hogy velünk utazzon?
Ezt a közösségi utazást mindenkinek ajánlanám, aki szeretne egy kicsit kilépni a hétköznapokból, és átélni valami igazán friss, inspiráló élményt. Akinek ott motoszkál a fejében, hogy ideje tenni valami izgalmasat saját magáért, aki nyitott új impulzusokra, és szeretné érezni, hogy igazán él, neki különösen érdemes belevágni.
Aki most gondolkodik rajta, annak azt mondanám: ne aggódj, nem kell semmit „tökéletesen” csinálnod. Egyszerűen csak engedd, hogy megtörténjenek a pillanatok, kapcsolódj a közeghez, és élvezd az utazást. Sokkal többet ad, mint amire előre számítanál.

Mi az a bakancslistás helyszín vagy élmény, ami most a leginkább vonz?
Most több dolog is vonz egyszerre, ami hirtelen eszembe jut. Például Brazília vagy Costa Rica, főleg a szörf miatt, hiszen mindkét helyszín remek hullámokat ígér. Emellett nagyon vonzó számomra Tibet is; szeretnék néhány kolostort meglátogatni, és átélni azt a különleges kultúrát és nyugalmat, ami ott van.

A közeljövőben lett volna még egy Dubai is: elterveztem egy sandboardozást az ottani homokdűnéken az öcsémmel, de ez a terv jelen állás szerint még várat magára. Összességében az a közös ezekben az élményekben, hogy mind új kihívást és kalandot ígér.

Ha még egyszer újra kellene kezdened, tudod már, milyen utat választanál? Lenne benned félelem az újrakezdéstől, ha ismét szükség lenne rá? Mit üzennél azoknak, akik nem mernek változtatni, mert félnek?
Ma már nincs bennem félelem az újrakezdéstől. Bizonyára nem lenne mindig egyszerű, de az ilyen, elsőre radikálisnak tűnő változások gyakran olyan dolgokat hoznak ki belőlünk, amikre előre nem is számítunk. Egyszerűen megérteném, hogy most más irányba kell mennem, és teljes szívvel dolgoznék azon, hogy azt az utat is a lehető legjobban éljem meg.

Azoknak, akik nem mernek változtatni, csak azt üzenném: próbáljátok meg. Könnyű beleragadni a megszokottba, de ha még a lehetőséget sem adjuk meg magunknak, nem várhatunk semmi újat. Én azt mondom, ugrani kell, nyitottnak kell lenni. Először csak az első lépcsőfokra kell fellépni, a többi már egyre könnyebb lesz.

Szerinted miért érdemes egy férfinak jógatáborba, közösségi utazásra mennie?
Szerintem egy férfinak éppen ezért érdemes elindulnia közösségi utazásra, jógatáborba, vagy szörfözni: mert itt lehetősége van kilépni a megszokott keretekből, és megtapasztalni valami teljesen újat. Nem arról van szó, hogy „helyesen” kell viselkedni vagy megfelelni, hanem hogy valóban jelen lehessen, kapcsolatokat építhessen, és közben felfedezhesse önmagát új oldalról. Egy ilyen utazás során egy férfi is megtapasztalhatja, hogy mennyire felszabadító, amikor nincs elvárás, csak az a lehetőség, hogy élvezze az életet és a pillanatot  és ez valami egészen különleges élmény.