Soha nem szerettem volna klasszikus „véleményeket” megjeleníteni a weboldalon.
Egyrészt, mert szerintem lehetetlen 1-2 mondatban összefoglalni egy tábor/utazás valódi élményét. Másrészt, mert ma már bárki, akár egy AI segítségével, képes hitelesnek tűnő visszajelzéseket generálni. Egy minimális technikai tudással pedig ezeket gond nélkül el is lehet helyezni egy weboldalon.

Három év után viszont úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy ne csak az én nézőpontomon keresztül ismerjék meg a Dharmaralt azok, akik követnek minket.
Ezért úgy döntöttem, hogy nem rövid véleményeket gyűjtök, hanem történeteket.
Megkérdezem azokat, akik már velünk utaztak, és teret adok nekik, hogy a saját szavaikkal meséljék el, mit éltek át, honnan érkeztek, és mivel mentek haza.
Meséljék el a saját történetüket.
Miután megszületett bennem ez a gondolat, már hívtam is Fruzsit.
Ő volt az első, aki eszembe jutott, hiszen nemcsak végtelenül inspiráló a története, hanem mióta először velünk utazott, immár 1,5 éve,  azóta is szoros barátságot ápolunk. Ma már jógaoktató, és a gyakorlás az élete szerves részévé vált.

Ismerjétek meg Fruzsit és az ő nagyszerű történetét.

Ha egy közeli barátodnak kellene bemutatnia téged, szerinted mit mondana rólad?
Jó kérdés. Szerintem egy vidám, nyitott és pozitív lányként jellemezne. Foglalkozásomat tekintve vegyészmérnök vagyok, de a szabadidőmben jógaórákat tartok, sokat futok, és nagyon szeretek utazni. Néha kicsit szétszórt vagyok, de vicces és jófej, és persze szerény is.

 Melyik volt az első utazás, amin velünk részt vettél, és miért jelentkeztél erre a táborra? 
Szilveszterkor egy madeirai tábor volt az első utam veletek. Egy elég megterhelő év után voltam, és a karácsonyi szabadság elején éreztem, hogy jó lenne elutazni valahova. Pont ekkor jött szembe velem a madeirai tábor hirdetése. Megnéztem a programot, és azonnal éreztem, hogy pontosan erre van szükségem. Már csak egy hely volt, így másnap reggel fel is hívtalak, és jelentkeztem. Nagyon örülök, hogy így alakult, mert ez az utazás az egyik legmeghatározóbb élményem lett az elmúlt évekből. Már akkor is gondolkodtam rajta, milyen jó lenne Sri Lankára eljutni szilveszterkor, így amikor megláttam, hogy a következő évben ott lesz a tábor, nem volt kérdés, hogy újra veletek tartok.

 Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény ezen az úton? Van-e olyan pillanat, amit kiemelnél, mert érzed, hogy igazán különleges volt számodra?
Madeira számomra egy igazi flow élmény volt. Sok mindent ki tudnék emelni, de az biztos, hogy életem első szörfözése igazán maradandó élmény volt. Sri Lankán annyi grandiózus élmény ért a két hét alatt, hogy kellett idő, mire leülepedtek bennem. Napról napra újabb életre szóló élmények értek: szafari, szörf, szilveszteri buli 30 fokban, és kulturálisan is nagyon gazdag élmények.

 Volt benned félelem az első közösségi utazás előtt, mi a véleményed a közösségi utazásról?
Korábban már voltam közösségi utazásokon, de olyan helyzetben még nem, hogy valóban senkit ne ismertem volna, az első ilyen utam veletek volt.
Kicsit izgultam, hogy milyen lesz, és hogy meg fogom-e találni a csoportot a reptéren. Emlékszem, hogy először elmentem enni egy szendvicset, csak hogy kicsit megnyugodjak, és utána kerestem meg a csapatot. A félelmem teljesen indokolatlan volt, mert mindenki nagyon barátságos és nyitott volt. Tulajdonképpen ez nem is kellene, hogy meglepő legyen, hiszen ki más jönne el egy közösségi utazásra, ha nem a világra és egymásra nyitott emberek?

Volt olyan pont az út során, ami meglepett és olyan amikor kiléptél a komfortzónádból?  
Az első szörfözésem Madeirán teljesen komfortzónán kívüli élmény volt. Talán a csapatépítő és önismereti programokat is ide sorolnám. Eleinte ez is komfortzónán kívüli volt, hiszen még nem ismertem senkit, és voltak mélyebb kérdések is. Aztán megnyugtattam magam azzal, hogy mindenki hasonló helyzetben van, és elég csak önmagamat adni.

Mi változott benned az út végére, és mi az, amit azóta is magaddal viszel a hétköznapokba?
Az utak során kötött barátságok, a sok életre szóló élmény és a jóga szeretete mind velem maradtak.
A jóga már a táborok előtt is fontos része volt az életemnek, a madeirai út előtt már jelentkeztem is egy jógaoktatói képzésre. A tábor alatt, és az azt követő óráid azonban tovább formálták tovább formálták azt, hogy hogyan építem fel a saját gyakorlásomat.

Van-e valami, amit azóta is másképp csinálsz vagy más szemmel látsz az életedben ennek az útnak köszönhetően?
Egyrészt egy ilyen út rávilágít arra, mennyire fontos nyitottan és türelemmel fordulni mások felé. Ezt azóta is próbálom tudatosan beépíteni a mindennapjaimba, bár a türelem része még nem mindig megy tökéletesen. 
A másik felismerés az volt, hogy milyen rövid idő alatt, akár egy apró döntés is mennyire képes irányt változtatni az életeden. Ha valami nem jó, akkor lehet újratervezni, nem kell benne ragadni abban, ami nem szolgál téged.
És talán a legfontosabb: megmutathatod a valódi önmagadat. Akihez ez kapcsolódik, az úgyis értékelni fogja.

Milyen volt számodra a közösség, amibe érkeztél? Könnyű volt kapcsolódni? 
Az esti csapatépítő és önismereti játékoknak köszönhetően könnyű volt kapcsolódni. Ha esetleg valakivel még nem volt alkalmam beszélgetni, a játékok során felmerült egy-egy téma vagy nézőpont, amire később könnyen rá lehetett csatlakozni.
De igazából ezek nélkül is nagyon nyitott volt a közösség. Akár a túrák vagy a szörfözés során, de már a reptéren, a találkozási ponton is szinte magától elindultak a beszélgetések.

Kinek ajánlanád a közösségi utazást, és mit mondanál annak, aki most gondolkodik azon, hogy velünk utazzon?Tulajdonképpen bárkinek aki nyitott a világra, szeretne új helyeket bejárni, új kultúrákat megismerni és közben hasonlóan nyitott emberekkel kapcsolódni. Vágjon bele, ne féljen attól, hogy nem ismer egyelőre senkit a csapatból, hiszen nagyon sokan ugyanígy megyünk el az első közösségi utunkra.

Van-e már olyan utazásunk, amin gondolkodsz, mi az a bakancslistás helyszín vagy élmény, ami most a leginkább vonz? 
Én mindenhova szívesen elmennék 🙂 A Comói-tóhoz és Görögországba biztosan veletek tartok. Nagyon tetszik a finnországi tábor, de szívesen ismét ellátogatnék  Sri Lankára vagy Balira is.