A következő történet főszereplője a kezdetek óta ismert számomra.
Először csak az online jelenléte miatt, később pedig személyesen is volt szerencsém megismerkedni vele.
Réka a Dharmaral online jelenlétének egyik legelső követője volt.
Amikor még csak páran követték az utazásainkat, emlékszem, mindig ott volt egy-egy like-kal, bátorítva minket a közösségi médiában.

Réka igazi utazó. Bejárta már a világot, nemcsak a közösségi utak fontos szereplője, hanem egyedül is hosszú hónapokra útra kel, akár a világ másik végére is.
Új kultúrákat ismer meg, és olyan lehetőségeket használ ki, mint a lakáscsere vagy a macskaszitterkedés.

Ismerjetek meg egy igazán belevaló fiatal lány történetét.

Ha egy közeli barátodnak kellene bemutatnia téged, szerinted mit mondana rólad?
Van egy olyan érzésem, hogy szándékosan tetted fel nekem ezt a kérdést, mert már ismersz. Az az igazság, hogy fogalmam sincs. Biztosan megemlítené, hogy sokat beszélek, állandóan úton vagyok, mégis mindig elérhet, ha baj van. Az biztos, hogy segíteni bármikor és bármilyen formában szeretek, és ezt többször megkaptam már másoktól. Emellett gyakran említik, hogy mosolygós és érzelmes vagyok, talán túlzottan is. De ilyen vagyok, és így 30 felett már elértem oda, hogy nem akarok ezen változtatni. Ha mindezt egy gyerekkori ismerősömtől kérdezném meg, akkor garantáltan szóba kerülne, hogy mennyivel másabb vagyok azóta, de azért valahol mégis önmagam maradtam.

Melyik volt az első utazás, amin velünk részt vettél, és miért jelentkeztél erre a táborra?
Először Olaszországban, a Garda-tóhoz utaztam el veletek még 2024-ben. Vágytam arra, hogy egy olyan csapattal utazzam el, akik hasonló korúak, beállítottságúak. Mindig is érdekelt a jóga, a mozgás, annak ellenére, hogy nehezen lassulok le. Végül belevágtam, és nem bántam meg. Később, még ugyanebben az évben, részt vettem a Mallorcai táborban, ahol szintén remek embereket ismertem meg. A legnagyobb vágyam azonban az volt, hogy Európán kívülre is eljussak, és bár sokat megyek egyedül, nem mertem belevágni teljesen egyedül. Ennek hatására 2025 márciusában együtt indultunk útnak Balira. Tudtam, hogy ez már egy teljesen más élmény lesz. Egy olyan utazás, ami elindít engem egy teljesen más irányba.

Ma már 26 országban jártál, és még nagyon fiatal vagy, melyik utazás volt számodra a legmeghatározóbb, és miért?
Jelenleg is úton vagyok, és ha minden jól alakul. Mindig is utazni akartam, de sokáig nem tudtam, hogyan fog ez megvalósulni. Ma már nem az számít, hány helyen jártam, hanem hogy hova húz igazán a szívem. Ha egy hely nem szólít meg, nem megyek, viszont vannak országok, ahova újra és újra visszatérnék, mint például Spanyolország.
Ha egy utazást kellene kiemelnem, akkor Ausztrália lenne az. Két hónapot töltöttem ott egyedül, ami teljesen más élmény volt, mint bármi korábban. Nemcsak azért, mert messze volt, hanem mert folyamatosan a saját határaimat feszegettem. Voltak nehéz pillanatok, amikor legszívesebben hazajöttem volna, de ezekből tanultam a legtöbbet.
Az utazás számomra nemcsak élmény, hanem egy belső folyamat is. Sokszor petsitterként jutok el helyekre, ami lehetővé teszi, hogy hosszabb időt töltsek egy adott országban, és mélyebben megismerjem a kultúrát. Ezek az utak rengeteget adtak, nemcsak abban, hogy világot lássak, hanem abban is, hogy egyre jobban megismerjem önmagam.

Szerinted és számodra mi a legnagyobb különbség a szervezett utazás és az egyedüli utazás között?
Számomra a legnagyobb különbség az, hogy egy szervezett úton nem vagyok egyedül. Nem véletlenül csatlakozom néha ilyen utakhoz, még akkor sem, ha alapvetően sokat utazom egyedül. Amikor solo úton vagyok, minden rám hárul,  a szervezés, a programok, a döntések. És bár ez egy idő után természetes, hosszabb távon fárasztó tud lenni, hogy mindig nekem kell gondoskodnom mindenről. Egy szervezett utazásnál ezzel szemben minden adott: program, szállás, közlekedés. Sokkal könnyebb beleengedni magam az élményekbe, kevésbé megterhelő, és közben gyakran mélyebb betekintést is kapok a helyi kultúrába.
Az egyedüli utazás viszont másfajta tapasztalatot ad, ott inkább a helyiek mindennapjait ismerem meg közelebbről. Számomra a kettő nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

Emlékszel, volt benned félelem az első egyedüli és az első csoportos utazás előtt, és most is érzel ilyet, amikor egy új útra vagy közösségbe érkezel?
Az első egyedüli utazásom elég rendhagyó volt. Életemben másodszor repültem, az angolom sem volt még biztos, ezért Londont választottam, úgy voltam vele, ott valahogy biztosan megértetjük egymást. Akkor még alkalmazott voltam és egyetemre jártam, így inkább az volt a kihívás, hogyan tudom ezt időben és pénzügyileg összehozni. Nem igazán emlékszem félelemre, talán kicsit naivan vágtam bele, de pont ezért lett az egyik legjobb utazásom.
A csoportos utazás előtt viszont volt bennem bizonytalanság. Téged már valamennyire ismertelek, de a többieket nem, és tudtam magamról, hogy elég intenzív tudok lenni: sokat beszélek, lelkes vagyok, és igénylem a társaságot.
Végül pont ezek segítettek, mert alapvetően nyitott és barátságos vagyok, így könnyen kapcsolódom, még akkor is, ha közben inkább introvertáltnak tartom magam.

Ahogy egyre többet látsz a világból, van-e valami, amit azóta másképp csinálsz, vagy amit más szemmel látsz az életedben ennek köszönhetően?
Ahogy egyre többet utazom, sokkal jobban értékelem azt, amim van. Nem a tárgyakat, hanem az olyan alap dolgokat, mint a tisztaság, a nyugalom vagy a biztonság, amik a világ sok részén egyáltalán nem maguktól értetődőek. Azt is észrevettem, hogy minden utazás után hetekig sokkal nyitottabb, motiváltabb és kedvesebb vagyok. Bár rengeteg inger ér, ami akár fárasztó is lehetne, valójában inkább feltölt és új lendületet ad.

Szerinted ezek az utazások hogyan hatnak a mentális állapotodra, és miben érzed a legnagyobb változást a személyiségedben?
Minden utazással egyre mélyebben ismerem meg önmagam. Sokan kérdezik, hogy pánikbetegként hogyan merek egyedül útnak indulni, nem félek-e. Én erre mindig azt mondom: engem az utazás gyógyít. Segít megérteni a határaimat, hogy mennyit engedhetek meg magamnak testileg és lelkileg. Érdekes módon ilyenkor ritkábban jönnek elő a nehezebb időszakok, mint amikor otthon vagyok.
Azt gondolom, hogy aki egyedül el mer indulni, akár csak a szomszéd országba, az sokkal erősebbé válik. Megtanulja kezelni a helyzeteket, önállóbb és rugalmasabb lesz. Számomra nincs jobb módja az önismeretnek.

Számodra hogyan néz ki egy tökéletes utazás, és mitől lesz igazán jó egy tábor?
Számomra a tökéletes utazás kulcsa az egyensúly. Szükségem van nyugodtabb napokra is, nem nekem való a folyamatos rohanás egyik helyről a másikra. Amikor egyedül utazom, általában váltogatom a napokat: egy nap felfedezés, egy nap munka. Így tudok igazán jelen lenni, miközben nem merülök ki. Szeretek spontán elindulni, letérni a megszokott útvonalakról, és inkább a helyi, kevésbé „turistás” élményeket keresem.
A táborokban ezt az egyensúlyt még könnyebb megélni. Van tér a saját ritmusomra, miközben a szervezés terhe lekerül rólam. Tudom, hogy biztonságban vagyok, és egyszerűen csak követhetem az eseményeket, ez adja az igazi szabadságot.

Kinek ajánlanád a közösségi utazást, és kinek azt, hogy hosszabb időre egyedül induljon útnak, ha megteheti? Mit mondanál annak, aki most gondolkodik azon, hogy elinduljon?
A solo utazást inkább azoknak ajánlanám, akik nem rettegve ülnek fel a repülőre, és alapvetően jól érzik magukat egyedül is. Egy kis félelem természetes, de ha valaki még a saját országában sem szeret egyedül utazni, akkor inkább a közösségi utazás egy jobb első lépés. Ha viszont szeretnéd megismerni önmagad, feszegetnéd a határaidat, és mindig is vágytál arra, hogy utazz, csak eddig nem volt kivel vagy hogyan, akkor egyszerűen indulj el. Kezdésnek például Anglia vagy Málta is jó választás lehet: könnyen kezelhető, biztonságos, és már egy alap angollal is jól boldogulsz.

Van most olyan bakancslistás helyszín vagy élmény, ami különösen vonz, és mi az amit szerinted mindenkinek látnia kellene?
Ha elkezdeném felsorolni, valószínűleg sosem érnék a végére, mert ha egyszer elindulsz, nehéz megállni. Jelenleg Új-Zéland van a bakancslistám élén, egy lakóautós körúttal. Emellett Amerika is nagyon vonz, de nem egy klasszikus városnézős formában, hanem inkább egy hosszabb, mélyebb felfedezésként. Közép- és Dél-Amerika is hív, Costa Rica és Chile természeti világa különösen.
Ha közelebb maradunk, akkor az északi országok: Norvégia, Lofoten, ezek egészen különlegesek lehetnek. És hogy mit kellene mindenkinek látnia? Számomra a Nagy-korallzátony volt a legmeghatározóbb élmény, szinte felfoghatatlan. Európában pedig Spanyolország, azon belül Sevilla, ami hangulatban és szépségben is kiemelkedik.

Kitudsz emelni egy olyan pillanatot az utak során, amikor megálltál, és azt érezted: „ezért megérte elindulni”?
A Nagy-Korallzátony. Ezt az érzést még leírni sem tudom. Szinte most is majdnem megkönnyezem, hogy láthattam, átélhettem. Ezért minden pénz, idő, energia, fáradtság, hajnali kelés megéri. Sosem felejtem el. Az biztos, hogy Ausztráliában van még dolgom. Rengeteg helyre nem volt időm, lehetőségem, így a jövőben szeretnék visszatérni, autóba pattanni, és úgy felfedezni ezt a hatalmas országot.