The ceaselessness of suffering: why do we always choose the one who is not?

During therapy sessions, they often sit across from me and say:

"I know what I did was wrong.
I know I should have reacted differently.
I know I made the wrong decision."

Today I have also come to the answer that they don't know, they are just interpreting something of what they have understood on their journey of self-discovery.
Why did I formulate this answer?

Because when the moment of consciousness comes, they can no longer apply the realization they have understood, because it has not become part of consciousness. There is a lack of deep, inner awareness.

This is the kind of consciousness that yoga, Buddhism, Hinduism is based on.

Many people find themselves in a situation in their thirties, still searching for a real, deep human connection, yet often find themselves in relationships that do not move them forward - but rather act as a pull-back. Or they find themselves stuck in a long-mature relationship that is no longer about growing together, but just about living side by side. The need to start a family becomes more pronounced over time, exacerbated by societal expectations and inner urges, but something is holding them back from change.

This inner conflict also affects other areas of life: there is no room for self-fulfilment in the daily routine, lack of inspiration and disinterest in the world of work. The days become a never-ending spiral of obligations, at the end of which you are left feeling drained, stressed and depressed. In this state, there is no awareness or real understanding, only a desire for instant relief: quick meals and superficial sequences provide satisfaction for a while or an hour, only to start all over again the next day in the same way.
These roots are often found in childhood parenting patterns. In times when emotional needs have been pushed to the background because the struggles of everyday life have taken precedence, the child gradually learns that he or she and the needs of his or her inner world are not given attention. This pattern returns as an adult: emotions become secondary to practical tasks, expectations and daily obligations.

The journey is about breaking down our ingrained patterns, shedding the fixed schemas of the mind and freeing ourselves from the emotional attachments that distort our vision.

As we gradually let go of our attachments, the constant inner turmoil that clouds our lives will disappear. The mind becomes quieter, the inner impurities disappear, and thoughts become clearer. In this state, it is no longer only our actions that become conscious, but our whole existence is permeated by a deeper insight. It is then that a pure consciousness appears, which is no longer a reaction or a consequence, but becomes the basic mood of being.

This is the state where inner peace and understanding naturally unfolds, and every action, thought and feeling is in harmony with ourselves and our environment.

Based on my own journey, I also wondered how profoundly true this is.
Many times we fall into the trap of understanding at the level of our intellect what would be the right or wrong thing to do, but without a real inner awareness this understanding cannot permeate our behaviour.

Amikor valaki felismeri, hogy „nem jól cselekedett,” gyakran csak az értelmezési szintre jut el, nem pedig a mélyebb tudatossági szintre, ahol az új felismerés integrálódhatna és formálhatná a jövőbeli reakciókat. Amit a sémák, mintáink miatt nem vagyunk képesek lebontani.

From inner dissatisfaction, from an underestimated self-image, doubts are born in man.
A common theme is loneliness and the lack of a desired soul mate.

The pattern in mate selection is repetitive: usually narcissistic, bipolar individuals are put first and allowed to manipulate themselves over a long period of time.

Why?
Mert ez az izgalmas, ez okozza bennünk a szenvedést, a mélységeket és a magaslatokat. A közötte levő időszakban pedig szüntelenséget. Teljesen ellentmond annak, hogy egy tiszta, egyszerű életet éljenek meg.

Why?
Because there is one eternal rule:
Because "we always need the one who is not."

Az emberek gyakran olyan kapcsolati mintákat követnek, amelyek az önmagukkal kapcsolatos hiedelmekből és elfojtott érzelmi szükségletekből erednek. Ha valakinek az önképe alulértékelt, és belső bizonytalanságokkal küzd, gyakran olyan társakat vonz be – sokszor öntudatlanul –, akik megerősítik ezeket az érzéseket.
Repeated choices are not about happiness, but a kind of habitual suffering in which the soul may find safety, knowing the pattern of pain and disappointment.

Known pain comes with less uncertainty than unknown security.
A magány és a fájdalom izgalmassá válik, mert ezek a kapcsolatok heves érzelmi hullámzásokkal járnak – mélységekkel és magaslatokkal. Ezek az érzelmi ingadozások intenzitást adnak az életüknek, és gyakran helyettesítik azt a belső teljességet, amit még nem fedeztek fel magukban. A másik személytől való függőség, a ragaszkodás és a dráma tulajdonképpen arra hivatott, hogy kitöltse ezt az űrt.

Persze mindig ott a perspektíva, az, aki nem izgalmas, nem okoz mélységeket, magasságokat, hanem egy biztos, támogató, szerető kezet nyújt. Valójában ő az, aki kiváltaná a lelki társ fogalmat. De ő már ijesztő.

Why?

Because they do not know the essence of what it is to love unconditionally without emotional manipulation.

Összekeverik az emberek a szeretet, a szerelem fogalmat. Olyan dolgot képzelnek bele, amely feltételekhez köt, és nem tudják, hogy a valódi kapcsolódás ezen a szinten is feltétel nélküli. Csak és kizárólagosan akkor tud működni.

Az önismeret és a tudatosság nem arról szól, hogy tökéletesek legyünk, vagy hibátlan döntéseket hozzunk, hanem hogy minden pillanatban egyre nagyobb figyelemmel forduljunk saját életünk és választásaink felé. Az élet minden területén – legyen az táplálkozás, munka, kapcsolatok vagy önmagunkhoz való viszonyulás – a tudatosság apró, de következetes lépései vezetik el az embert a valódi teljesség felé. Amikor a belső világunk kiegyensúlyozottabb, megtanuljuk értékelni a csendet, és képesek vagyunk megélni az egyszerűséget, akkor már nem másoktól várjuk, hogy kitöltsék a hiányainkat. Ez az a belső teljesség, amely lehetővé teszi, hogy az életünket ne a hiányérzetek és ragaszkodások vezéreljék, hanem a tiszta, önazonos jelenlét.

Are you lonely?

Want to find your soulmate?

Then realize that never two halves become a whole, but two wholes become a pure, unconditional, pure connection that completes the whole.

Két egész ember kapcsolódása tud igazán tisztaságot teremteni – olyat, amelyben nincs szükség feltételekre, nincs elvárás, csak kölcsönös elfogadás. Az ilyen kapcsolat nem azért működik, mert betölti a másik „hiányzó részét,” hanem mert két teljes ember egymás mellett képes növekedni és fejlődni.

This kind of unattached, conscious existence shows its value in every moment of life. If we can make ourselves whole, everything we do will be reflected in our relationships, and we will move ever closer to a truly free, unconditional life.

Achieving inner wholeness comes not just from intellectual understanding, but from the deeper awareness that permeates our thoughts, feelings and actions. This path is nothing less than the fulfillment of our relationship with ourselves, and it is this relationship that creates all that we truly need